2011. június 15., szerda

Filmvélemény #1 - Azután (Hereafter)

Mivel rengeteg filmet nézünk Barátommal, úgy gondoltam, hogy némelyikről írok is egy kicsit. Nem fogok mindről -valószínűleg nem is tudnék-, de azokról, amelyek elindítanak bennem valamit, vagy csak egyszerűen úgy érzem, ezt szeretném megosztani az olvasóimmal, azokról mindenképpen beszámolok. Előre leszögezném, hogy sosem írtam még ilyen filmkritika-szerűt, sőt, nem is igazán vagyok otthon a színészek és a rendezők világában, úgyhogy profi alkotást ne várjatok. :)
Ezeknek a postoknak az alap felépítése a következő lesz: elsőként a film adatait írom le (magyar és eredeti cím, műfaj, rendező, szereplők, hivatalos tartalom, stb.), majd befejezésül a saját véleményem lesz olvasható.
A sorozat első témája egy tegnap látott film, nézzük tehát, mi a véleményem az Azután című alkotásról!

Magyar cím: Azután
Eredeti cím: Hereafter
Műfaj: dráma
Év: 2010
Hossz: 129 perc
Rendező: Clint Eastwood
Szereplők: Matt Damon, Cécile De France, Thierry Neuvic, Lyndsey Marshal, Richard Kind, Jay Mohr, Frankie McLaren, George McLaren


George (Matt Damon) amerikai munkás, akit gyerekkora óta különleges kapcsolat fűz a holtak világához. Marie (Cécile de France) francia újságíró, akinek egy halálközeli élmény alapjaiban változtatja meg a gondolkodását. Marcus (Frankie és George McLaren) londoni iskolás, aki a hozzá legközelebb álló személy elvesztése után kétségbeesetten keresi a válaszokat az őt gyötrő kérdésekre. Miközben mindhárman az igazságot kutatják, útjaik összefutnak, életüket pedig örökre megváltoztatja a meggyőződés: a halál nem a vég, létezik az "azután". A felejthetetlen történetet az Oscar-díjas Clint Eastwood rendezte a kétszeres Oscar-díj-jelölt Peter Morgan forgatókönyvéből. A filmben olyan színészeket láthatunk még, mint Jay Mohr, Bryce Dallas Howard, Marthe Keller és Derek Jacobi.



Ahogy elolvastam a tartalmat, már alig vártam, hogy elkezdjük és hogy megnézzük! Egy kicsit a hosszúsága elrettentett, mert úgy kezdtünk neki, hogy már álmos voltam, de sikerült ébren maradnom, ezt annak is betudom, hogy érdekelt a film. 
Clint Eastwood rendezésében még nem láttam másik filmet, ez volt az első, pedig van még neki pár. :) Egyetértek azokkal, akik zseniális embernek tartják, szinte mindenhol csak jókat lehet olvasni a filmekről, amelyeket ő rendezett, vagy amelyekben szerepelt (is).
Matt Damont is kedvelem, úgy gondolom, hogy több jó film van, mint rossz, azok közül, amelyekben ő volt a főszereplő, tehát ez is egy plusz indok volt, hogy érdeklődésem a film iránt magasabb fokokat öltött.
Amennyire vártam, hogy végre megnézzem, a végén annyira értetlenül álltam az egész előtt. Furcsa érzésem támadt. Igazából a befejezetlenség és a film által keltett különféle gondolatok sorra kavarogtak a fejemben.
Unalmas és vonatott volt maga a történet, de mégis teljesen lebilincselt és magával ragadott. Elsősorban azt vártam, hogy mikor kapcsolódik össze a három főszereplői szál, legbelül biztos voltam benne, hogy muszáj találkozniuk. Nagyon jól meg lett oldva a találkozás, egyáltalán nincs erőltetett érzés az emberben.
Maga a téma talán manapság jobban felkapott és elcsépeltnek is tűnhet, de ez a film egészen jó megközelítésben mutatja meg és be mindazt, amiről szólni szeretne.
Én ugyan érzékenyebb vagyok az átlagnál, ezért több jelenetnél is kicsordultak a könnyeim, hihetetlen, hogy mennyire szívbemarkolóan fájdalmas volt nézni egy- egy jelenetet.
A befejezetlenséget annak tudom be, hogy ennek a filmnek az egyik lényege az, hogy nyitva hagyjon kérdéseket és gondolatokat vessen fel a nézőben, tehát a végeredmény tekintetében úgy gondolom, hogy ennek az egész filmnek nem az a lényege, hogy legyen egy jól lezárt, kerek egész sztori, hanem, hogy el lehessen gondolkodni rajta.
A három szál elég jól meg lett választva, az angol kisfiú oldala hihetetlenül jól meg lett csinálva, nagyon feldobja a filmet, mert önmagában, ha csak a látó szerepel, akkor kicsit talán bugyutának és tucatfilmnek tűnne a történet, míg a francia nő is sokszor érthetetlen, ám a végén -részemről- minden szál összeért, így értelmet nyert a három különböző sors "összefonódása".
A filmmel látottakkal ugyan én személy szerint nem igazán értek egyet, én nem hiszem, hogy kapcsolatot lehet teremteni az elhunytakkal a haláluk után, ezért különösen tetszett, hogy a filmben megjelentek a különféle szélhámosok is, akik csak az elkeseredett emberek pénzét szeretnék kicsalni azt állítva, hogy ők tudják a választ a kérdéseikre.
Összességében tehát az én véleményem elég felemás, de inkább pozitív irányba billen el a mérleg nyelve. Szerintem konkrét választ senki sem kap a történet közben felmerült kérdéseire, ez akár zavaró is lehet, de aki a sorok mögé tud látni, az az egy-egy unalmas jelenet és a furcsaságok ellenére biztos vagyok benne, hogy értékelni tudja majd a filmet.

(Ne haragudjatok, hogy ilyen csapongó és össze-vissza lett az írásom, igazából fent már említettem, hogy most írtam először ilyet. Elég nehéz írni úgy egy filmről, hogy ne áruljak el sokat a részletekből, illetve, hogy ne csak a történetet meséljem el. Bonyolult filmet választottam így elsőre, de azért remélem, hogy nagyjából átjön az, amire gondoltam, de teljes egészében természetesen csak a film megnézése után válik világossá, mire is gondoltam ténylegesen.)

Ti szeretitek az ilyen nem szokványos filmeket? Szeretnétek, hogy legyenek még filmvélemények? Van esetleg valami javaslatotok, hogy hogyan is írhatnék jobb kritikákat?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése